What do you think?
Rate this book
Meseország mindenkié
A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.
„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)
„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)
„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)
„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)
180 pages, Hardcover
First published September 21, 2020
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 111 reviews
December 8, 2020
Rémes előítéletektől szabadított meg ez a könyv. Én azt hittem, hogy amikor egy teljesen indokolatlan politikai- és médiabotrány kerekedik belőle, azt a könyvet már akkor sem lehet normálisan elolvasni, ha megfeszülök is. Sőt, hogy egy programkönyv, ami valamiféle üzenet köré épül, még ha szimpatikus üzenet is, eleve hátránnyal indul, mert vagy szimpátia, vagy ellenszenv, de valamilyen irányba az olvasó mindenképp polarizálva lesz. Na mindegy: ha már ennyire darálja a közélet ordasabb fele, ide vele, elolvasom, legfeljebb majd szontyolgok, hogy a magyar emancipációból ennyire futotta...
Namost, ehhez képest a Meseország mindenkié egy tökre átlagos meseválogatás, van benne ilyen is, meg olyan is, van jó meg mégjobb, meg jópár közepesebb darab: vannak meseátiratok, fan fiction-szerű továbbírások meg prequelek, egészen eredeti írások is. Az illusztrációk végig eléggé szuperek. Szóval semmi gond ezzel. A verses királyfi-dal a végén tök jó befejezés.
Elnyünnyöghetnék rajta, hogy erdei körökben vajon miért tekintik az ilyesmit veszélyesnek a többségi társadalomra- de inkább jó példát merítek a mesékből. Szarni kell a többségi társadalom paráit lefelé, kedves felnőttek és gyerekek. Mindenki legyen szépen önmaga, mint a mesében.
Namost, ehhez képest a Meseország mindenkié egy tökre átlagos meseválogatás, van benne ilyen is, meg olyan is, van jó meg mégjobb, meg jópár közepesebb darab: vannak meseátiratok, fan fiction-szerű továbbírások meg prequelek, egészen eredeti írások is. Az illusztrációk végig eléggé szuperek. Szóval semmi gond ezzel. A verses királyfi-dal a végén tök jó befejezés.
Elnyünnyöghetnék rajta, hogy erdei körökben vajon miért tekintik az ilyesmit veszélyesnek a többségi társadalomra- de inkább jó példát merítek a mesékből. Szarni kell a többségi társadalom paráit lefelé, kedves felnőttek és gyerekek. Mindenki legyen szépen önmaga, mint a mesében.
October 7, 2021
Lovely collection. The stories feature characters from LGBTQ, minority and marginalized groups. I hope there will be published more and more books like this in Hungary.
March 4, 2021
Aranyos gyűjtemény, vannak köztük jobbak és kevésbé jól megírtak is, de ez természetes is, hiszen a közreműködők sem mind hivatásos irodalmárok. Semmi rémisztő, furcsa, gyermeklelkeket megmérgező nincs benne, sőt. Mindegyikük a toleranciáról, a másság jelenlétének természetességéről szól és ez így van jól. Ennek fényében nem csodálkozom azon, hogy a pallérozatlan és eszköztelen elme számára látszólag csak egyetlen módja kínálkozott a sokszínűség veszélyének elhárítására: a darálás. Ha nem lett volna pallérozatlan és eszköztelen, akkor tudta volna ideológiai elődei hasonszőrű próbálkozásaiból, hogy egyetlen könyv fizikai megsemmisítése sem jár az eszme és a gondolati szabadság megszüntetésével.
December 3, 2020
Azt hiszem, nincs vita abban, hogy ez 2020 Magyar Könyvmegjelenése. Ha nem egyenesen az előző évtizedé...
Mindenki, és mindenki mindenkije ezt olvassa, mindenkinek van róla véleménye. Ilyenformán nehéz is mit mondani róla, mert az ember úgy érzi, már minden elhangzott, és minden ellenkezője is. (Ez ennek a könyvnek az esetében szó szerint igaz.)
Azért mégis elmondom én is, mert ha már mindenki megteszi, nekem is szabad, nem? :P
Kezdem az objektív meglátásaimmal, majd jöhet a szubjektív, személyesebb rész.
Kívülről nézve azt látom, ez a könyv úgy lett kultkönyv, hogy nem akart az lenni, nem számított rá. Persze melyik könyvből lett úgy kultkönyv, hogy az akart lenni? Na ugye. Viszont, kíváncsi lennék rá, mit csináltak volna másként a készítők, ha tudták volna, hogy ekkora figyelmet kap majd a könyv. Persze lehet, hogy semmit. De az is lehet, hogy akkor kevesebb teret adnak az amatőr szerzőknek, jobban gondozzák a szövegeket, jobban megszűrik a minőséget. De lehet, hogy kiállva mottójuk mellett, beengednek mindenkit, aki szeretne részese lenni a mesének.
Egyébként azért szerintem nem olyan vészes a helyzet, esztétikumban. Sok helyről hallottam, hogy több gyenge szöveg is helyet kapott a kötetben, így felvérteztem magam az elégedetlenségre, akár értetlenkedésre, hogy "mégis ezt hogy". Ilyen nem volt, mármint egyik szöveg sem váltott ki belőlem értetlenséget, gyengesége okán. Persze, voltak nem olyan erős darabok, de azért egyik sem volt vállalhatatlan. Amit általános hibának éreztem a gyengébb darabok kapcsán, az a hosszú expozíció - gyors befejezés problematikája volt, vagy 4-5 mesénél is éreztem ezt.
Illetve, ami már letisztulni látszik, hibaként a kötet kapcsán, az a korosztályi besorolás. Nos, én nem értek ahhoz, milyen mese milyen korosztályhoz illik, de azt azért én is érzem, ezeknek a legtöbbje nem óvodáskorú gyerekeknek való mese. És nem tartalmi szempontból elsősorban, hanem összetettségükben. Rövidenszólva ez egy vegyesfelvágott: van bonyolult mítoszátirat (szerintem hiba volt ezzel kezdeni a kötetet egyébként), van abszolút egyértelműen felnőttmese (Lakatos Istváné), van kicsiknek (Pöttöm Panna és Trivadar) és nagyobbaknak szánt történet. Persze a köteten nincs korosztályi besorolás, de való igaz, hogy az óvodáskort emlegették az elején a kötet kapcsán. Nos, ez hiba volt, de tán bocsánatos bűn, és darálni mégse kellett volna érte...
Ezt látom objektívan a kötet köré nőtt jelenségek kapcsán. (Még egy a külsőségekről: egyébként szerintem aaannnyira szép ez a kötet, kívülről abszolút minőségi munka, imádom a borítóját, és néhány kivétellel az illusztrációkat is. Valamint tipográfiai, lektorálási hibákat sem találtam benne, ami szintén pluszpont.)
És akkor szubjektív szempontok:
meséket szerető, gyermeklelkű felnőttnek tartom magam, gyerekem nincs, a közelemben sincs olyan korú gyerek, akinek olvashattam volna, így elsősorban saját magam voltam az olvasásom célközönsége.
Nagyjából cisznemű, férfiakkal kapcsolatot létesítő, a hagyományos női szerepekkel sokszor hadilábon álló nőként azon gondolkodtam el, vajon mennyiben alakult volna másként a személyiségfejlődésem, ha olyan mesékkel is találkozom gyerekkoromban, mint az Óriásölő Margaret, Az elrabolt királykisasszony, vagy a Kincső és Karola. Ezek ugye feszegetik a hagyományos nemi szerepek kereteit, és megmutatják, hogy egy nő is lehet harcos, polgármester stb. Elég sokáig jellemző volt rám az internalizált nőgyűlölet. Persze nem tudtam, hogy ez az, és nem tudtam, hogy ez nem a "normális" hozzáállás. Például: kiskamasz koromban szerettem a Forma-1-et, de egyáltalán nem örültem volna, ha női pilótát látok benne, mert vetélytársnak éreztem volna. Vagy: szerettem volna egy időben könnyűzenész lenni, de kognitív disszonanciát okozott, hogy nem kedvelem a női könnyűzenészeket, nem tartom őket "igazi" zenésznek (azóta ez persze már változott). Egyszóval: nem örültem a nők sikereinek, és nyilván ez a saját viszonyomat is meghatározta a sikerhez. Állatira felszabadító volt ezt az internalizált nőgyűlöletet legyőzni, persze nyilván vannak bennem maradványai, akár tudattalan szinten is.
Na de, tán nem került volna évekbe, évtizedekbe a dolog, ha gyerekkoromban elém kerülnek ilyen mesék, mint amik ebben a kötetben vannak. Talán.
És ez csak az én történetem. De hát, végül is, Meseország mindenkié, nem?
Mindenki, és mindenki mindenkije ezt olvassa, mindenkinek van róla véleménye. Ilyenformán nehéz is mit mondani róla, mert az ember úgy érzi, már minden elhangzott, és minden ellenkezője is. (Ez ennek a könyvnek az esetében szó szerint igaz.)
Azért mégis elmondom én is, mert ha már mindenki megteszi, nekem is szabad, nem? :P
Kezdem az objektív meglátásaimmal, majd jöhet a szubjektív, személyesebb rész.
Kívülről nézve azt látom, ez a könyv úgy lett kultkönyv, hogy nem akart az lenni, nem számított rá. Persze melyik könyvből lett úgy kultkönyv, hogy az akart lenni? Na ugye. Viszont, kíváncsi lennék rá, mit csináltak volna másként a készítők, ha tudták volna, hogy ekkora figyelmet kap majd a könyv. Persze lehet, hogy semmit. De az is lehet, hogy akkor kevesebb teret adnak az amatőr szerzőknek, jobban gondozzák a szövegeket, jobban megszűrik a minőséget. De lehet, hogy kiállva mottójuk mellett, beengednek mindenkit, aki szeretne részese lenni a mesének.
Egyébként azért szerintem nem olyan vészes a helyzet, esztétikumban. Sok helyről hallottam, hogy több gyenge szöveg is helyet kapott a kötetben, így felvérteztem magam az elégedetlenségre, akár értetlenkedésre, hogy "mégis ezt hogy". Ilyen nem volt, mármint egyik szöveg sem váltott ki belőlem értetlenséget, gyengesége okán. Persze, voltak nem olyan erős darabok, de azért egyik sem volt vállalhatatlan. Amit általános hibának éreztem a gyengébb darabok kapcsán, az a hosszú expozíció - gyors befejezés problematikája volt, vagy 4-5 mesénél is éreztem ezt.
Illetve, ami már letisztulni látszik, hibaként a kötet kapcsán, az a korosztályi besorolás. Nos, én nem értek ahhoz, milyen mese milyen korosztályhoz illik, de azt azért én is érzem, ezeknek a legtöbbje nem óvodáskorú gyerekeknek való mese. És nem tartalmi szempontból elsősorban, hanem összetettségükben. Rövidenszólva ez egy vegyesfelvágott: van bonyolult mítoszátirat (szerintem hiba volt ezzel kezdeni a kötetet egyébként), van abszolút egyértelműen felnőttmese (Lakatos Istváné), van kicsiknek (Pöttöm Panna és Trivadar) és nagyobbaknak szánt történet. Persze a köteten nincs korosztályi besorolás, de való igaz, hogy az óvodáskort emlegették az elején a kötet kapcsán. Nos, ez hiba volt, de tán bocsánatos bűn, és darálni mégse kellett volna érte...
Ezt látom objektívan a kötet köré nőtt jelenségek kapcsán. (Még egy a külsőségekről: egyébként szerintem aaannnyira szép ez a kötet, kívülről abszolút minőségi munka, imádom a borítóját, és néhány kivétellel az illusztrációkat is. Valamint tipográfiai, lektorálási hibákat sem találtam benne, ami szintén pluszpont.)
És akkor szubjektív szempontok:
meséket szerető, gyermeklelkű felnőttnek tartom magam, gyerekem nincs, a közelemben sincs olyan korú gyerek, akinek olvashattam volna, így elsősorban saját magam voltam az olvasásom célközönsége.
Nagyjából cisznemű, férfiakkal kapcsolatot létesítő, a hagyományos női szerepekkel sokszor hadilábon álló nőként azon gondolkodtam el, vajon mennyiben alakult volna másként a személyiségfejlődésem, ha olyan mesékkel is találkozom gyerekkoromban, mint az Óriásölő Margaret, Az elrabolt királykisasszony, vagy a Kincső és Karola. Ezek ugye feszegetik a hagyományos nemi szerepek kereteit, és megmutatják, hogy egy nő is lehet harcos, polgármester stb. Elég sokáig jellemző volt rám az internalizált nőgyűlölet. Persze nem tudtam, hogy ez az, és nem tudtam, hogy ez nem a "normális" hozzáállás. Például: kiskamasz koromban szerettem a Forma-1-et, de egyáltalán nem örültem volna, ha női pilótát látok benne, mert vetélytársnak éreztem volna. Vagy: szerettem volna egy időben könnyűzenész lenni, de kognitív disszonanciát okozott, hogy nem kedvelem a női könnyűzenészeket, nem tartom őket "igazi" zenésznek (azóta ez persze már változott). Egyszóval: nem örültem a nők sikereinek, és nyilván ez a saját viszonyomat is meghatározta a sikerhez. Állatira felszabadító volt ezt az internalizált nőgyűlöletet legyőzni, persze nyilván vannak bennem maradványai, akár tudattalan szinten is.
Na de, tán nem került volna évekbe, évtizedekbe a dolog, ha gyerekkoromban elém kerülnek ilyen mesék, mint amik ebben a kötetben vannak. Talán.
És ez csak az én történetem. De hát, végül is, Meseország mindenkié, nem?
October 12, 2020
Preach love, not hate. F*ck Hungary and Orbán!
December 30, 2020
Soha nem volt még ilyen nehéz kiemelnem egyetlen jellemző bekezdést egy értékelésemből. Olyat, amely tömören és kereken képviselheti az egészet.
Ezért úgy döntöttem, inkább meg se próbálom. Ez se nem tömör, se nem kerek, se nem képvisel, viszont legalább hangzik valahogy:
"Amennyiben a nyúl is, a teknős is megtalálja a hozzá hasonlító, példaértékűen viselkedő, jutalomban részesülő szereplőt, akkor mindenki jól jár. Nemcsak azért, mert magukban örülnek, hanem azért is, mert a legtöbb ember hajlamos úgy viselkedni, ahogyan a „róla szóló” történetekben rendszeresen látja. És én azt szeretném, ha a körülöttem élő emberek közül minél kevesebben igyekeznének másoknak ártani."
(Meg azt, hogy ha valaki beszélgetni szeretne az értékelésről, akkor előbb olvassa végig az egészet.)
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
Ezért úgy döntöttem, inkább meg se próbálom. Ez se nem tömör, se nem kerek, se nem képvisel, viszont legalább hangzik valahogy:
"Amennyiben a nyúl is, a teknős is megtalálja a hozzá hasonlító, példaértékűen viselkedő, jutalomban részesülő szereplőt, akkor mindenki jól jár. Nemcsak azért, mert magukban örülnek, hanem azért is, mert a legtöbb ember hajlamos úgy viselkedni, ahogyan a „róla szóló” történetekben rendszeresen látja. És én azt szeretném, ha a körülöttem élő emberek közül minél kevesebben igyekeznének másoknak ártani."
(Meg azt, hogy ha valaki beszélgetni szeretne az értékelésről, akkor előbb olvassa végig az egészet.)
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
Want to read
November 30, 2020In case this book ever gets translated, I'm here for it <3
November 27, 2021
Először a gyerekekkel kezdtük el olvasni, de találomra, és sajnos nem a legjobban sikerülteknél. Az előszó is lemaradt így kezdésnek, úgyhogy csak csodálkoztam veszettül, hogy létező mesék átiratait olvasom, és nem is valami jókat. Aztán szépen elolvastam mindent, és vannak benne igazán fantasztikusak, és inkább felnőtteknek szóló is (Lakatos István: A boszorkány meséje - a miatt, azt semmiképp nem olvasnám fel nekik, miközben az egyik legerősebb szöveg a kötetben, szerintem).
Amivel problémám volt: amikor csak minden jelző/foglalkozás/nem ki volt cserélve, látszólag öncélúan, csak hogy át legyen írva (ráadásul pont a Hófehérke, amikor ő legalább nem szőke, kész felüdülés volt a sok szőke királylány között anno). Aztán: ha azt mondom, hogy apa megint sokat ivott, és most a konyhakövön alszik, az nem mese, hanem szoció. Volt, ami gyengécske volt (egy helyen még egy szereplő neve is másra váltott, aztán vissza), volt, amit inkább csak közepes(en érdekes)nek találtam, de voltak igazán szuperek is.
Kedvencek: Óriásölő Margaret minden percét imádtam, és a Légy szerencsés, Batjabán! is igazi mese, a legjobbak közül való.
A mitológia-feldolgozás Rubinpiros madár pedig szuper beszélgetésindítónak bizonyult a gyerekekkel (7 és 11). Mondjuk ezért sem esti mesének valók, inkább napközbeninek, túl sok a megtárgyalni való utána. A reprezentáció elképesztően fontos, olyasvalaki, aki sosem lát rá hasonlító szereplőt, sírva tud fakadni attól, ha végre van a mesében valaki, aki olyan, mint ő.
A szándék nagyon támogatandó, de legközelebb a kivitelezésre is lehetne talán jobban figyelni, egységesebb színvonalúra, és mondjuk külön gyerekeknek és felnőtteknek szólóra válogatni a történeteket. A gyerekekkel pedig beszélgessünk, válaszoljunk, ha kérdeznek, ha vihogva hoznak fel többször egy témát (amivel talán máshol falakba vagy akár rosszallásba ütköztek), biztosítsuk őket, hogy sokfélék vagyunk, ez teljesen normális, és beszélhetünk róla.
Amivel problémám volt: amikor csak minden jelző/foglalkozás/nem ki volt cserélve, látszólag öncélúan, csak hogy át legyen írva (ráadásul pont a Hófehérke, amikor ő legalább nem szőke, kész felüdülés volt a sok szőke királylány között anno). Aztán: ha azt mondom, hogy apa megint sokat ivott, és most a konyhakövön alszik, az nem mese, hanem szoció. Volt, ami gyengécske volt (egy helyen még egy szereplő neve is másra váltott, aztán vissza), volt, amit inkább csak közepes(en érdekes)nek találtam, de voltak igazán szuperek is.
Kedvencek: Óriásölő Margaret minden percét imádtam, és a Légy szerencsés, Batjabán! is igazi mese, a legjobbak közül való.
A mitológia-feldolgozás Rubinpiros madár pedig szuper beszélgetésindítónak bizonyult a gyerekekkel (7 és 11). Mondjuk ezért sem esti mesének valók, inkább napközbeninek, túl sok a megtárgyalni való utána. A reprezentáció elképesztően fontos, olyasvalaki, aki sosem lát rá hasonlító szereplőt, sírva tud fakadni attól, ha végre van a mesében valaki, aki olyan, mint ő.
A szándék nagyon támogatandó, de legközelebb a kivitelezésre is lehetne talán jobban figyelni, egységesebb színvonalúra, és mondjuk külön gyerekeknek és felnőtteknek szólóra válogatni a történeteket. A gyerekekkel pedig beszélgessünk, válaszoljunk, ha kérdeznek, ha vihogva hoznak fel többször egy témát (amivel talán máshol falakba vagy akár rosszallásba ütköztek), biztosítsuk őket, hogy sokfélék vagyunk, ez teljesen normális, és beszélhetünk róla.
January 2, 2024
Het concept is prachtig: een verzameling sprookjesherwerkingen waarin diversiteit en inclusiviteit centraal staan. De uitwerking vond ik bij momenten iets minder. De verhalen waren soms net iets te kort om mij te ontroeren. Daarnaast vond ik bepaalde herwerkingen vrij 'overbodig', zoals 'Bruinblosje', wat quasi identiek is aan het klassieke sprookje van Sneeuwwitje met als enige verschillen dat Bruinblosje geen wit meisje is en dat de gemene stiefmoeder in dit geval de vader van Bruinblosje is. Ik had simpelweg meer verwacht van dit boek, ik vond de meeste verhalen relatief soft en voorspelbaar. Zelfs als het gericht is op een jonger doelpubliek: kinderen kunnen meer aan dan dit. Mijn favoriete sprookjes in deze verzameling zijn De prins gaat trouwen, De geroofde prinses, Het gekrulde rietje en Kyra en Karlijn.
Nog een laatste opmerking over de Nederlandse vertaling: heeft iemand dit boek geproofread voor het naar de drukker ging? Ik heb nog nooit zoveel spelfouten gelezen in een boek (zelfs personages die plots van naam wisselden?) en dit boek heeft maar 180 pagina's...
Nog een laatste opmerking over de Nederlandse vertaling: heeft iemand dit boek geproofread voor het naar de drukker ging? Ik heb nog nooit zoveel spelfouten gelezen in een boek (zelfs personages die plots van naam wisselden?) en dit boek heeft maar 180 pagina's...
November 1, 2022
Viktor Orbán (hungary's prime minister)'s government has been cracking down on queer people and their rights with harsh decrees and laws for a long time.
One of the triggers for the open oppression of queer people was the publication of this little storybook.
It is a manifesto of diversity. I am so happy that I could finally read it in German after it was not available for me in Hungarian.
The stories are wonderful, I was thoroughly convinced and thrilled by all of them, the mixture of ancient retellings, retellings of well-known fairy tales as well as completely new stories is very well done. The illustrations and translation are also very lovely. If you have the chance, read it!
One of the triggers for the open oppression of queer people was the publication of this little storybook.
It is a manifesto of diversity. I am so happy that I could finally read it in German after it was not available for me in Hungarian.
The stories are wonderful, I was thoroughly convinced and thrilled by all of them, the mixture of ancient retellings, retellings of well-known fairy tales as well as completely new stories is very well done. The illustrations and translation are also very lovely. If you have the chance, read it!
December 20, 2020
Fontos gyűjtemény és nagyon kedves. Ugyanazokat tudom elmondani én is, mint sokan mások: gyönyörű illusztrációk, hullámzó minőségű mesék, néhol kicsit didaktikusak.
DE. Ami esztétikailag nem is mindig jött be, ott is éreztem a jószándékot és a gondot, amivel megírták. Nagyon személyes mesék ezek és pont ezért fog mindenkinek más rezonálni. Nekem például a Jégkirály, a Vaslaci és A kacskaringós szívószál. De ahogy ezt írtam, még három másik eszembe jutott, ami valamiért megfogott.
DE. Ami esztétikailag nem is mindig jött be, ott is éreztem a jószándékot és a gondot, amivel megírták. Nagyon személyes mesék ezek és pont ezért fog mindenkinek más rezonálni. Nekem például a Jégkirály, a Vaslaci és A kacskaringós szívószál. De ahogy ezt írtam, még három másik eszembe jutott, ami valamiért megfogott.
February 5, 2023
4,5 ⭐️
what a delight, i really liked this and the fact that this book exists makes it almost a five-star-read. the stories varied a lot, some were amazing and some slightly less so so 4,5 is a good one. this restored so much faith in humanity. and gorgeous illustrations, especially the cover!
what a delight, i really liked this and the fact that this book exists makes it almost a five-star-read. the stories varied a lot, some were amazing and some slightly less so so 4,5 is a good one. this restored so much faith in humanity. and gorgeous illustrations, especially the cover!
June 10, 2024
Süß und an vielen Stellen sehr frech geschrieben.
Ich bin ein Fan von Adaptionen wenn die Essenz hängen bleibt. Das ist hier definitiv der Fall, auch wenn mir nicht alle Geschichten persönlich gefallen haben.
Ich bin ein Fan von Adaptionen wenn die Essenz hängen bleibt. Das ist hier definitiv der Fall, auch wenn mir nicht alle Geschichten persönlich gefallen haben.
June 17, 2022
Mocne 4,5 ⭐️
October 6, 2020
Szuper mesék vannak ebben a kis kötetben. Van benne sok-sok szuper reprezentáció (nem, nem csak LMBT), úgy gondolom, hogy az a szülő vagy pedagógus, aki szeretné a könyvben felsorolt témák valamelyikével foglalkozni, használja ezt bátran.
Felnőtt létemre is nagyon élveztem, van amelyik mese meg is hatott és majdnem elsírtam magam.
Ami pedig a közéletben folyik a kötetet körül nagyon elkeserít. Sajnálom, hogy a társadalom amiben élek, itt tart még 2020-ban is.
Felnőtt létemre is nagyon élveztem, van amelyik mese meg is hatott és majdnem elsírtam magam.
Ami pedig a közéletben folyik a kötetet körül nagyon elkeserít. Sajnálom, hogy a társadalom amiben élek, itt tart még 2020-ban is.
September 24, 2023
Meseország történetei megtanítottak, hogy bátornak kell lenni. A személyes tanulság pedig valami olyasmiről szólt, hogy a hitet, mint fogalmat, megkaptam egy kis könyv formájú ajándékdobozban! Ígérem, ügyelni fogok rá!
September 21, 2021
Ritkán olvasok meséket, de hát ez a kötet sok szempontból kihagyhatatlan volt. Nem is bántam meg, remek kezdeményezésnek tartom, remélem, lesz még kiforrottabb folytatása. Mindent leírtak már az értékelők, amit gondolok: érzékenyítő, nem didaktikus, feldolgozásra méltó gyűjtemény. A színvonal ugyan nem egységes sem tartalmilag, sem stílus tekintetében: remek és kevésbé sikerült mesék is kerültek a válogatásba, de nem olyan nagy baj ez. Szép kötet, az illusztrációkat imádtam. Kedvencem Tivadar, a háromfülű nyúl, Óriásölő Margaret, Az elrabolt királykisasszony és Vaslaci.
June 16, 2022
Ich liebe Märchen und finde dieses Buch unglaublich wichtig. Aber einige der Märchen fand ich leider sehr zäh. Ein paar waren richtig klasse, aber für mich leider weniger als die Hälfte. Daher nur 3 Sterne.
October 27, 2023
Tous les contes ne m'ont pas épatée, je m'attendais parfois à plus de diversité que ce qui nous est finalement proposé, mais c'est un chouette recueil dans l'ensemble!
December 9, 2023
Dorosłej osobie żyjącej w dwudziestym pierwszym wieku ciężko się czyta tradycyjne baśnie. Uznajemy je za zbyt ponure, doszukujemy się w nich źródła pejoratywnego znaczenia słowa macocha czy krytykujemy księżniczki, które poświęcają wszystko dla poznanych pięć minut wcześniej książąt. A już na pewno męczy nas oklepany schemat, który napotykamy w większości z nich. Księżniczka jest piękna i wdzięczna, książę walczy ze smokami, czarownice są złe.
„Kraina baśni jest dla wszystkich” to odpowiedź na te zarzuty i nowe spojrzenie na znane baśnie i mity. Zbiór nowych historii autorstwa zarówno profesjonalistów, jak i amatorów, w postaci pięknie wydanej antologii. Wydawnictwo Krytyki Politycznej postarało się o zatrudnienie innego tłumacza do każdej baśni, co sprawia, że każda ma własny głos i styl, całkiem jak w oryginale. Zachowano też przepiękną szatę graficzną i ilustracje Lilli Bölecz, które sprawiają, że książka wygląda iście bajkowo.
Bohaterami baśni są przeróżne istoty. Trójuchy królik, jelonek bez rogów, książę który od walki na miecze woli szycie ubrań, dziewczynka, która marzy o zostaniu bohaterką, grecka piękność, którą Posejdon zamienił w mężczyznę, smok marzący o zostaniu piekarzem i wiele, wiele innych postaci, z których każda jest wspaniale niepowtarzalna. Przyjrzyjmy się kilku z nich:
Jesień
Jedna z pierwszych baśni opowiada o księżniczce imieniem Jesień, która woli polowania i spodnie od wyszywania i pięknych sukien. Niestety, choć jej zmarła matka w pełni akceptowała córkę, jej ojciec woli słuchać magicznego lustra w sprawach tego jaka powinna być jego córka, a gdy nie udaje mu się zmienić jej w perfekcyjną królewnę, postanawia ją zabić. Na szczęście współczujący łowczy puszcza dziewczynę, a ta błąkając się po lesie znajduje chatkę zamieszkałą przez siedem tkaczek. Dalsza fabuła uderzająco przypomina „Królewnę Śnieżkę”. Są próby morderstwa, królewicz i ślub. Lecz mimo tej baśniowej otoczki, to bardzo realistyczna historia o dziecku nieakceptowanym przez rodziców, które znajduje miłość, szacunek i szczęście poza rodzinnym domem.
Baśń wiedźmy
Ta mająca formę prologu do „Jasia i Małgosi” baśń zaczyna się makabrycznie, od stwierdzenia, że w rogu chatki stała kołyska, w której szczury pożarły synka głównej bohaterki. Jest przy tym najtrudniejszą opowieścią z całego zbioru i najmniej przeznaczoną dla dzieci. Pochyla się nad tym jak utrata dziecka i związana z tym trauma może doprowadzić do zaborczego zachowania i krzywdzenia innych ludzi. Główną bohaterką tej opowieści jest kobieta, która postanawia zaopiekować się parą zagubionych w lesie dzieci, a potem drży ze strachu, że spotka je taki sam los jak jej synka. Gdy jej wysiłki, by je chronić zostają źle zrozumiane, a maluchy wracają do swoich rodziców, kobieta postanawia upewnić się, że jej przepyszne wypieki zwabią do chatki inne dzieci i że już się jej nie wymkną. To smutna i nieco przerażająca historia, wpisująca się w tak ostatnio popularny nurt przepisywania złoczyńców, by zdobyć dla nich sympatię.
Margaret Pogromczyni Olbrzymów
Przyznam, że to moja ulubiona baśń z tej antologii. Opowiada o baśniarzu imieniem Simon i dziewczynie z biednego domu, imieniem Margaret, która pragnie zostać bohaterką, choć wstrzymują ją kompleksy i rany z przeszłości. Jest jednak odważna i potrafi poświęcić się w walce ze smokiem, byle tylko uratować niewinnych ludzi. Ostatecznie Margaret musi zmierzyć się ze swoimi słabościami i wszystkimi bolesnymi słowami, które kiedykolwiek usłyszała, a Simon przekonuje się, że największej odwagi wymaga nie walka z olbrzymem, lecz mówienie o swoich uczuciach.
Poroże dla sarenki
Jelonek Konor nie potrafi zrozumieć dlaczego jego mama uważa go za sarenkę, a na jego głowie nie rosną rogi jak u jego rówieśników, a gdy próbuje zachowywać się jak inne jelenie, stado się z niego śmieje. Na szczęście może liczyć na wsparcie swojego ojca i najlepszego przyjaciela Ronana i wielu leśnych zwierząt. Stara się też dobrymi uczynkami zasłużyć sobie na pomoc Wiosennej Wróżki, która gdyby tylko chciała, mogłaby sprawić, że wyrośnie mu poroże. To szczery opis przeżyć transpłciowego dziecka, które od samego początku jest świadome swojej tożsamości i rozpaczliwie nie rozumie, czemu musi zasłużyć na coś, co inni dostają od tak.
Zakręcona słomka
To kolejna współczesna baśń opowiadająca o parze dzieci, które z różnych powodów znajdują się same w mieście. Próbują odnaleźć swoją mamę i po drodze spotykają miłą staruszkę, która im pomaga, a gdy ich wysiłki spełzają na niczym, zaprasza je do siebie, kusząc je pączkami. Cały ten czas dziewczynka obawia się, że nawet u nowej przyjaciółki odnajdzie ją niedźwiedź, który ją prześladuje. „Zakręcona słomka” skutecznie obala tradycyjne schematy spotykana w baśniach. Wabiąca dzieci słodyczami wiedźma okazuje się miłą staruszką, to nie niedźwiedź lecz człowiek prześladuje dzieci, a matka walczy o swoje potomstwo. Bardzo podoba mi się to jak baśń pokazuje dziecięce spojrzenie na wydarzenia, ze szczególnym uwzględnieniem postrzegania ojczyma jako potwornego niedźwiedzia.
Calineczka wyrusza po swoje życie
To po „Baśni wiedźmy” druga historia którą spokojnie można by wkleić do klasycznej baśni. Rozpoczyna się tam, gdzie zakończyła się baśń o Calineczce, ślubem głównej bohaterki z Królem Elfów. Tyle tylko, że tu nie ma szczęśliwego zakończenia, lecz mąż który kocha podziw w oczach Calineczki, a nie ja samą i szybko się nią nudzi. Calineczka powoli traci radość życia i ponownie musi wezwać na pomoc zaufaną jaskółkę, Ta po prawdzie unosi ją z elfiego pałacu, ale zastrzega, że czas najwyższy, by Calineczka zaczęła sama sobie radzić i poszukała kogoś kto pokocha ją za to jaka jest.
W zbiorze jest jeszcze kilka baśni, o których nie wspomniałam:
• Historia współczesnego Kopciuszka, który pragnie na jedną noc jak zwykła uczennica pójść na bal (Roza na balu), a nie martwić się opieką nad ojcem alkoholikiem;
• Opowieść o księciu, który wyrusza zabić smoka, by wreszcie zasłużyć na dumę swoich rodziców i odnajduje swoją prawdziwą tożsamość, a także istoty, które w pełni go akceptują (Porwana księżniczka);
• Poemat o księciu, któremu nie podoba się żadna kandydatka na żonę, a zakochuje się w bracie jednej z nich (Para dla Księcia);
• Urocza historia o maleńkiej dziewczynce, która przekonuje się, że prawdziwą miarą wielkości jest miłość (Wielka przygoda Anulki Tyciulki);
• Bazująca na „Księciu i żebraku” Dickensa opowieść o dwóch identycznych dziewczynkach, które sprawiły, że mieszkańcy miasteczka otworzyli swoje serca dla potrzebujących (Kordelia i Karola);
• Dokładne odwzorowanie Kopciuszka, dziejące się w dzisiejszych czasach i z chłopcem w roli głównej (Powodzenia, Batbajanie!);
• Wariacja na temat mitów gracki, w których piękna dziewczyna błaga Posejdona, by zamienił ją w mężczyznę i zostaje słynnym wojownikiem (Rubinowy ptak);
• Opowieść o parze staruszków, który znajdują w lesie wymarzone dziecko, a ono odpłaca im za miłość troską i ciężką pracą (Żelazny Laci);
• Historia o trójuchym króliczku, nie akceptowanym przez otoczenie, który uratował las dzięki swojemu dodatkowemu uchu (Trivadar, trójuchy królik);
• Opowiadanie o chłopcu, który uczy się, że starzy ludzie są źródłem mądrości (Wielki Alfredo);
Przyznam, że bajki są nierówne, czasem lepsze, czasem gorsze. Niektóre mają perfekcyjny styl, inne wydają się nieco zbyt infantylne i urwane w połowie. Jedne aż kipią od drugiego znaczenia i emocji, innym czegoś brakuje. Nie jestem niestety pewna do kogo skierowana jest „Kraina baśni”. Z jednej strony napisano ją prostym językiem podobnym stylistycznie do klasycznych baśni dla dzieci, który może zrazić wielu dorosłych odbiorców. Z drugiej, niektóre poruszają trudne tematy, które wydają się nieco zbyt poważne, by czytać o nich kilkulatkowi przed snem. Mimo to, bardzo się cieszę, że ta książka powstała i żałuję, że dopiero teraz. Mam nadzieję, że wielu ludzi, którzy nie potrafili odnaleźć siebie w klasycznych baśniach, będzie nią zadowolonych.
Ale to tylko moja opinia, a ja nie jestem obiektywna.
„Kraina baśni jest dla wszystkich” to odpowiedź na te zarzuty i nowe spojrzenie na znane baśnie i mity. Zbiór nowych historii autorstwa zarówno profesjonalistów, jak i amatorów, w postaci pięknie wydanej antologii. Wydawnictwo Krytyki Politycznej postarało się o zatrudnienie innego tłumacza do każdej baśni, co sprawia, że każda ma własny głos i styl, całkiem jak w oryginale. Zachowano też przepiękną szatę graficzną i ilustracje Lilli Bölecz, które sprawiają, że książka wygląda iście bajkowo.
Bohaterami baśni są przeróżne istoty. Trójuchy królik, jelonek bez rogów, książę który od walki na miecze woli szycie ubrań, dziewczynka, która marzy o zostaniu bohaterką, grecka piękność, którą Posejdon zamienił w mężczyznę, smok marzący o zostaniu piekarzem i wiele, wiele innych postaci, z których każda jest wspaniale niepowtarzalna. Przyjrzyjmy się kilku z nich:
Jesień
Jedna z pierwszych baśni opowiada o księżniczce imieniem Jesień, która woli polowania i spodnie od wyszywania i pięknych sukien. Niestety, choć jej zmarła matka w pełni akceptowała córkę, jej ojciec woli słuchać magicznego lustra w sprawach tego jaka powinna być jego córka, a gdy nie udaje mu się zmienić jej w perfekcyjną królewnę, postanawia ją zabić. Na szczęście współczujący łowczy puszcza dziewczynę, a ta błąkając się po lesie znajduje chatkę zamieszkałą przez siedem tkaczek. Dalsza fabuła uderzająco przypomina „Królewnę Śnieżkę”. Są próby morderstwa, królewicz i ślub. Lecz mimo tej baśniowej otoczki, to bardzo realistyczna historia o dziecku nieakceptowanym przez rodziców, które znajduje miłość, szacunek i szczęście poza rodzinnym domem.
Baśń wiedźmy
Ta mająca formę prologu do „Jasia i Małgosi” baśń zaczyna się makabrycznie, od stwierdzenia, że w rogu chatki stała kołyska, w której szczury pożarły synka głównej bohaterki. Jest przy tym najtrudniejszą opowieścią z całego zbioru i najmniej przeznaczoną dla dzieci. Pochyla się nad tym jak utrata dziecka i związana z tym trauma może doprowadzić do zaborczego zachowania i krzywdzenia innych ludzi. Główną bohaterką tej opowieści jest kobieta, która postanawia zaopiekować się parą zagubionych w lesie dzieci, a potem drży ze strachu, że spotka je taki sam los jak jej synka. Gdy jej wysiłki, by je chronić zostają źle zrozumiane, a maluchy wracają do swoich rodziców, kobieta postanawia upewnić się, że jej przepyszne wypieki zwabią do chatki inne dzieci i że już się jej nie wymkną. To smutna i nieco przerażająca historia, wpisująca się w tak ostatnio popularny nurt przepisywania złoczyńców, by zdobyć dla nich sympatię.
Margaret Pogromczyni Olbrzymów
Przyznam, że to moja ulubiona baśń z tej antologii. Opowiada o baśniarzu imieniem Simon i dziewczynie z biednego domu, imieniem Margaret, która pragnie zostać bohaterką, choć wstrzymują ją kompleksy i rany z przeszłości. Jest jednak odważna i potrafi poświęcić się w walce ze smokiem, byle tylko uratować niewinnych ludzi. Ostatecznie Margaret musi zmierzyć się ze swoimi słabościami i wszystkimi bolesnymi słowami, które kiedykolwiek usłyszała, a Simon przekonuje się, że największej odwagi wymaga nie walka z olbrzymem, lecz mówienie o swoich uczuciach.
Poroże dla sarenki
Jelonek Konor nie potrafi zrozumieć dlaczego jego mama uważa go za sarenkę, a na jego głowie nie rosną rogi jak u jego rówieśników, a gdy próbuje zachowywać się jak inne jelenie, stado się z niego śmieje. Na szczęście może liczyć na wsparcie swojego ojca i najlepszego przyjaciela Ronana i wielu leśnych zwierząt. Stara się też dobrymi uczynkami zasłużyć sobie na pomoc Wiosennej Wróżki, która gdyby tylko chciała, mogłaby sprawić, że wyrośnie mu poroże. To szczery opis przeżyć transpłciowego dziecka, które od samego początku jest świadome swojej tożsamości i rozpaczliwie nie rozumie, czemu musi zasłużyć na coś, co inni dostają od tak.
Zakręcona słomka
To kolejna współczesna baśń opowiadająca o parze dzieci, które z różnych powodów znajdują się same w mieście. Próbują odnaleźć swoją mamę i po drodze spotykają miłą staruszkę, która im pomaga, a gdy ich wysiłki spełzają na niczym, zaprasza je do siebie, kusząc je pączkami. Cały ten czas dziewczynka obawia się, że nawet u nowej przyjaciółki odnajdzie ją niedźwiedź, który ją prześladuje. „Zakręcona słomka” skutecznie obala tradycyjne schematy spotykana w baśniach. Wabiąca dzieci słodyczami wiedźma okazuje się miłą staruszką, to nie niedźwiedź lecz człowiek prześladuje dzieci, a matka walczy o swoje potomstwo. Bardzo podoba mi się to jak baśń pokazuje dziecięce spojrzenie na wydarzenia, ze szczególnym uwzględnieniem postrzegania ojczyma jako potwornego niedźwiedzia.
Calineczka wyrusza po swoje życie
To po „Baśni wiedźmy” druga historia którą spokojnie można by wkleić do klasycznej baśni. Rozpoczyna się tam, gdzie zakończyła się baśń o Calineczce, ślubem głównej bohaterki z Królem Elfów. Tyle tylko, że tu nie ma szczęśliwego zakończenia, lecz mąż który kocha podziw w oczach Calineczki, a nie ja samą i szybko się nią nudzi. Calineczka powoli traci radość życia i ponownie musi wezwać na pomoc zaufaną jaskółkę, Ta po prawdzie unosi ją z elfiego pałacu, ale zastrzega, że czas najwyższy, by Calineczka zaczęła sama sobie radzić i poszukała kogoś kto pokocha ją za to jaka jest.
W zbiorze jest jeszcze kilka baśni, o których nie wspomniałam:
• Historia współczesnego Kopciuszka, który pragnie na jedną noc jak zwykła uczennica pójść na bal (Roza na balu), a nie martwić się opieką nad ojcem alkoholikiem;
• Opowieść o księciu, który wyrusza zabić smoka, by wreszcie zasłużyć na dumę swoich rodziców i odnajduje swoją prawdziwą tożsamość, a także istoty, które w pełni go akceptują (Porwana księżniczka);
• Poemat o księciu, któremu nie podoba się żadna kandydatka na żonę, a zakochuje się w bracie jednej z nich (Para dla Księcia);
• Urocza historia o maleńkiej dziewczynce, która przekonuje się, że prawdziwą miarą wielkości jest miłość (Wielka przygoda Anulki Tyciulki);
• Bazująca na „Księciu i żebraku” Dickensa opowieść o dwóch identycznych dziewczynkach, które sprawiły, że mieszkańcy miasteczka otworzyli swoje serca dla potrzebujących (Kordelia i Karola);
• Dokładne odwzorowanie Kopciuszka, dziejące się w dzisiejszych czasach i z chłopcem w roli głównej (Powodzenia, Batbajanie!);
• Wariacja na temat mitów gracki, w których piękna dziewczyna błaga Posejdona, by zamienił ją w mężczyznę i zostaje słynnym wojownikiem (Rubinowy ptak);
• Opowieść o parze staruszków, który znajdują w lesie wymarzone dziecko, a ono odpłaca im za miłość troską i ciężką pracą (Żelazny Laci);
• Historia o trójuchym króliczku, nie akceptowanym przez otoczenie, który uratował las dzięki swojemu dodatkowemu uchu (Trivadar, trójuchy królik);
• Opowiadanie o chłopcu, który uczy się, że starzy ludzie są źródłem mądrości (Wielki Alfredo);
Przyznam, że bajki są nierówne, czasem lepsze, czasem gorsze. Niektóre mają perfekcyjny styl, inne wydają się nieco zbyt infantylne i urwane w połowie. Jedne aż kipią od drugiego znaczenia i emocji, innym czegoś brakuje. Nie jestem niestety pewna do kogo skierowana jest „Kraina baśni”. Z jednej strony napisano ją prostym językiem podobnym stylistycznie do klasycznych baśni dla dzieci, który może zrazić wielu dorosłych odbiorców. Z drugiej, niektóre poruszają trudne tematy, które wydają się nieco zbyt poważne, by czytać o nich kilkulatkowi przed snem. Mimo to, bardzo się cieszę, że ta książka powstała i żałuję, że dopiero teraz. Mam nadzieję, że wielu ludzi, którzy nie potrafili odnaleźć siebie w klasycznych baśniach, będzie nią zadowolonych.
Ale to tylko moja opinia, a ja nie jestem obiektywna.
February 24, 2023
I can tell you, had I paid for this book instead of leasing it from the library, I would have wanted my money back. Not only were these stories incredibly mundane when compared to what I know, there are several stories that definitely are not suitable for children, and keep in mind, this is a fairy tale collection marketed for children.
I already had a bad feeling when I read the foreword by the german publishers, and I am sure it was well meant but that wording ... oh boy... they should have left this out.
Granted, the original foreword by the editor is better, meaning less dumb political and ignorant, than the prior german one, but still, pretty superfluous.
Like I wrote, this book is marketed and disigned like a children's book but the very first story is definitely not for children. Apart from the fact that I didn't understand at first why Kainis wants to be a man name Kaineus (who joines the Argonauts) after Poseidon kidnapps her, but not only does it straight up say that Poseidon has desire for her, later it described a drunken centaur assaulting a princess, it even called centaurs half-beasts in mind. And later on it became clear why the story is the way it is. You see, when the centaurs bury Kaineus beneath trees, as he is invulnerable, that reminded me of something and so I looked his name up and lo and behold, this fairy tale is a retelling of a greek story that can even be found in Ovid's metamorphoses (even the bird transformation), except that those story version explain the sex change, so that either she doesn't have to bear poseidon's child (after he raped her) or not to have sex with him. So the story was never for children and should not have been in this collection here.
The next story, Goldlaub, is a retelling of Snow White, the two are almost identical, except that here it is an evil king who wants to kill his daughter because she doesn't behave like a girl and there are 7 weaver women instead of dwarves, apart from that: mirror, huntsman, poisoned food, prince, glas coffin. So the first two stories are just retellings or copies of older ones. Jokingly I wondered what would come next, whether it would be a retelling of Hansel and Gretel. And look at that, there it was, the very next story.
So in this story the Hansel and Gretel witch is some woman who lost her son and now wants to catch children... is this supposed to be for children? Because it seems to be more suitable for teenagers to have a villain origin story. And its weird how the story seems to sympathize with her and that one father seems to be the only bad guy here, unlike in the original Hansel and Gretel.
In the story called the Ice King the girl Becha is apparently walking into the realm of said king and the woman called Mammut has to rescue her. And here I first asked myself what is so special about these stories. This book made headwaves last year because of its alleged content, but these stories are incredibly mundane, stories like these first ones have existed for millenia.
I was more than 1/3 into this book and I asked where on earth is the LGBTQ content and all supposed to be. It wasn't in this latest tale about a boy the size of a thumb, was it in the story The Ice King before? If yes, we are getting into illegal territory here because one of the two was clearly a child or mentally retarded.
The story named Margaret and the giants is maybe a bit new here because the girl wants to be a hero and the boy a storyteller... except that she also had a shitty home and didn't want to do chores and he sucked at being a hero... maybe that is a comment but who knows. And the adventures girl being a redhead is nothing new either, it is rather a stereotype.
And about half of the book there was the story of the "trans-bambi" who feels like a boy mentioned in the german foreword. I guess it is kind of true, albeit said bambi, called Konor, never becomes an actual buck, in fact he only gets magical antlers made out of branches from the wood fairy. And considered that the author introduced deer mating behavior (including fighting) into this, I really question the suitability for children again.
In the next story the princess wasn't kidnapped, the dragon was sent by her mother because she didn't want to marry. Ok, that is fine, and love doesn't interest her either, but what is that stuff with Ben claiming that painting is something for girls? I never, ever heard anyone claim that. Is the author projecting? And the story here has a weird element: Ben suddenly cross-dressing. Sophie just told him that he can wear the dress he made for her and the story states it was as if he made it for himself, but there was no hint before that he liked such a thing, even the prior painting is for girls thing was really odd. The trans-deer story from before made more sense then this.
And then there was a Cinderella story, which, like others before, is really not suitable for children as it literally has the girl called Rosa make her father breakfeast and bring him into his bed when he is once again too drunk to do it on his own. Granted, you could say in this way this collection fits so many other fairy tale collections in having really mature elements, except that those collections are not marketed towards small children.
The next story was oddly written. Towards the end the father talks about the fairy tale being over but there was no hint so far that this was just a tale within a tale, Panna even went to shops and talked with people. And then the story just continues because Panna is an adult now apparently and she meets the fairy prince after all, this is confusing. And I noticed that some characters are depicted as brown skinned but the description doesn't match. And at this point I was almost 3/4 into the book and after I read what was just a genderbent version of the prince and the pauper, I asked where exactly is all the LGBTQ content that so many talked about? Where are the "minorities"? The few brown depictions? And btw. why would you need a book like this for "minorities", just buy the respective tale collections from this or other countries.
Afterwards there was a tale where a rabbit has three ears... why was that a big deal? Seriously, for fairy tale standards, this is really mundane.
And then there was another story that is way too close to reality for small children. The "bear" here is clearly an abusive man... hm, there is a common thread here of the bad guys being men, have we had a truly bad woman, except maybe the witch at the start, so far?
The first time that we have a person being described as brown-skinned and of course we have the "oh maybe if I were white she would like me" stuff with his stepmother and half-brothers, which comes up once and never again. And apparently said boy is called Batbajan and supposed to be a Rom apparently, and gay (and having a pink shirt), you know in that regard I really wonder whether his appearance, including his shabby clothes, his sudden ability to sing so well that the "prince" falls in love with him, the beard, the prince being dark blond and blue-eyed, the evil stepmother clearly being a white woman called Franziska... sounds really stereotypical. Maybe the author herself thinks in serious stereotypes.
In the next story I wondered how that one was about Thumbelina learning to help herself? And why is that story here? I don't know the original Thumbelina story, so I wonder, was she someone who needed to be rescued? This story and how the fairy prince and his people are described in ignoring her so much, sounds really nasty on part of the author, really strange.
Towards the end there was a poem that was a genuine gay story again, literally gay, no lesbians at all in this story collection... at least I hope that prior story at the start wasn't supposed to be a lesbian couple.
This book collection is just no good, not at all.
I already had a bad feeling when I read the foreword by the german publishers, and I am sure it was well meant but that wording ... oh boy... they should have left this out.
Granted, the original foreword by the editor is better, meaning less dumb political and ignorant, than the prior german one, but still, pretty superfluous.
Like I wrote, this book is marketed and disigned like a children's book but the very first story is definitely not for children. Apart from the fact that I didn't understand at first why Kainis wants to be a man name Kaineus (who joines the Argonauts) after Poseidon kidnapps her, but not only does it straight up say that Poseidon has desire for her, later it described a drunken centaur assaulting a princess, it even called centaurs half-beasts in mind. And later on it became clear why the story is the way it is. You see, when the centaurs bury Kaineus beneath trees, as he is invulnerable, that reminded me of something and so I looked his name up and lo and behold, this fairy tale is a retelling of a greek story that can even be found in Ovid's metamorphoses (even the bird transformation), except that those story version explain the sex change, so that either she doesn't have to bear poseidon's child (after he raped her) or not to have sex with him. So the story was never for children and should not have been in this collection here.
The next story, Goldlaub, is a retelling of Snow White, the two are almost identical, except that here it is an evil king who wants to kill his daughter because she doesn't behave like a girl and there are 7 weaver women instead of dwarves, apart from that: mirror, huntsman, poisoned food, prince, glas coffin. So the first two stories are just retellings or copies of older ones. Jokingly I wondered what would come next, whether it would be a retelling of Hansel and Gretel. And look at that, there it was, the very next story.
So in this story the Hansel and Gretel witch is some woman who lost her son and now wants to catch children... is this supposed to be for children? Because it seems to be more suitable for teenagers to have a villain origin story. And its weird how the story seems to sympathize with her and that one father seems to be the only bad guy here, unlike in the original Hansel and Gretel.
In the story called the Ice King the girl Becha is apparently walking into the realm of said king and the woman called Mammut has to rescue her. And here I first asked myself what is so special about these stories. This book made headwaves last year because of its alleged content, but these stories are incredibly mundane, stories like these first ones have existed for millenia.
I was more than 1/3 into this book and I asked where on earth is the LGBTQ content and all supposed to be. It wasn't in this latest tale about a boy the size of a thumb, was it in the story The Ice King before? If yes, we are getting into illegal territory here because one of the two was clearly a child or mentally retarded.
The story named Margaret and the giants is maybe a bit new here because the girl wants to be a hero and the boy a storyteller... except that she also had a shitty home and didn't want to do chores and he sucked at being a hero... maybe that is a comment but who knows. And the adventures girl being a redhead is nothing new either, it is rather a stereotype.
And about half of the book there was the story of the "trans-bambi" who feels like a boy mentioned in the german foreword. I guess it is kind of true, albeit said bambi, called Konor, never becomes an actual buck, in fact he only gets magical antlers made out of branches from the wood fairy. And considered that the author introduced deer mating behavior (including fighting) into this, I really question the suitability for children again.
In the next story the princess wasn't kidnapped, the dragon was sent by her mother because she didn't want to marry. Ok, that is fine, and love doesn't interest her either, but what is that stuff with Ben claiming that painting is something for girls? I never, ever heard anyone claim that. Is the author projecting? And the story here has a weird element: Ben suddenly cross-dressing. Sophie just told him that he can wear the dress he made for her and the story states it was as if he made it for himself, but there was no hint before that he liked such a thing, even the prior painting is for girls thing was really odd. The trans-deer story from before made more sense then this.
And then there was a Cinderella story, which, like others before, is really not suitable for children as it literally has the girl called Rosa make her father breakfeast and bring him into his bed when he is once again too drunk to do it on his own. Granted, you could say in this way this collection fits so many other fairy tale collections in having really mature elements, except that those collections are not marketed towards small children.
The next story was oddly written. Towards the end the father talks about the fairy tale being over but there was no hint so far that this was just a tale within a tale, Panna even went to shops and talked with people. And then the story just continues because Panna is an adult now apparently and she meets the fairy prince after all, this is confusing. And I noticed that some characters are depicted as brown skinned but the description doesn't match. And at this point I was almost 3/4 into the book and after I read what was just a genderbent version of the prince and the pauper, I asked where exactly is all the LGBTQ content that so many talked about? Where are the "minorities"? The few brown depictions? And btw. why would you need a book like this for "minorities", just buy the respective tale collections from this or other countries.
Afterwards there was a tale where a rabbit has three ears... why was that a big deal? Seriously, for fairy tale standards, this is really mundane.
And then there was another story that is way too close to reality for small children. The "bear" here is clearly an abusive man... hm, there is a common thread here of the bad guys being men, have we had a truly bad woman, except maybe the witch at the start, so far?
The first time that we have a person being described as brown-skinned and of course we have the "oh maybe if I were white she would like me" stuff with his stepmother and half-brothers, which comes up once and never again. And apparently said boy is called Batbajan and supposed to be a Rom apparently, and gay (and having a pink shirt), you know in that regard I really wonder whether his appearance, including his shabby clothes, his sudden ability to sing so well that the "prince" falls in love with him, the beard, the prince being dark blond and blue-eyed, the evil stepmother clearly being a white woman called Franziska... sounds really stereotypical. Maybe the author herself thinks in serious stereotypes.
In the next story I wondered how that one was about Thumbelina learning to help herself? And why is that story here? I don't know the original Thumbelina story, so I wonder, was she someone who needed to be rescued? This story and how the fairy prince and his people are described in ignoring her so much, sounds really nasty on part of the author, really strange.
Towards the end there was a poem that was a genuine gay story again, literally gay, no lesbians at all in this story collection... at least I hope that prior story at the start wasn't supposed to be a lesbian couple.
This book collection is just no good, not at all.
May 29, 2023
2.5
Una parte di me era curiosa di questa raccolta di fiabe made Ungheria e, dato che parte dei proventi andrà in beneficenza, potevo anche dire svolta la mia buona azione mensile.
Ma l’altra parte, quella purista per le fiabe, era molto preoccupata.
Perché sappiamo tutti che riscrivere le fiabe della tradizione non è semplice come sembra. Non solo a livello di scrittura, ma anche per quanto riguarda la struttura e l’evoluzione dell’eroe nel mentre.
E infatti la parte che mi è piaciuta di più di questo libro sono state le schede degli autori.
Nulla da togliere al loro lavoro, ma da un punto di vista tecnico, queste fiabe sono scritte male e non hanno una vera morale… se non contiamo l’approvazione degli altri o l’imporre il proprio pensiero.
Come la woke culture.
La maggior parte sono riscritture sterili di fiabe più famose (vedesi Cenerentola, Biancaneve, la Regina dei Ghiacci, Pollicina, Bambi ecc) o dei miti, ma anche se ho apprezzato di più quelle originali (troppo poche) in cuor mio piangevo per questa opportunità sprecata.
Perché non c’è nessuna fiaba del folklore ungherese qui dentro.
Che, sinceramente, era la cosa che mi attirava di più.
Posso capire creare qualcosa per i genitori, così da farli sentire al passo coi tempi e più social, ma dubito che ai bambini gliene freghi qualcosa della sessualità e del gender. E considerando che molte fiabe sono nonsense e senza una vera crescita del personaggio, quali possono essere i significati?
Se sei un maschio con i capelli lunghi all’improvviso vuoi vestirti da donna perché una ragazza tomboy te lo impone?
Che la strega di Hansel e Gretel deve essere compatita perché ha perso suo figlio ed è giusto che rubi quelli degli altri?
Che Pollicina scappa dal principe per imparare a “difendersi da sola”?
E molto altro.
Volete inculcare ai bambini i vostri valori fin da quando sono nella culla? Ok. Ma almeno fatelo nel modo giusto. E non con situazioni campate in aria al limite della denuncia.
Ci sono libri illustrati che spiegano gli stessi concetti molto meglio…
Ci tengo inoltre ad aggiungere un altro pensiero che mi ronzava in testa in questo periodo.
Le fiabe sono tali proprio perché il loro scopo non è quello di rispecchiare la realtà. Possono essere estrapolate da fatti accaduti realmente, ma ciò che le contraddistingue è la magia che palpita al loro interno. Sono ambientate in regni fantastici dove il tempo non è specificato, popolate da creature di ogni sorta e pericoli dietro ogni angolo. L’eroe può essere chiunque e il suo percorso di crescita si traduce in un viaggio per scoprire se stesso. E proprio per questo i bambini non hanno paura dei malvagi che ostacolano il suo successo. Sanno che non sono reali. La morale la estrapoleranno da soli man mano.
Ma quando vogliamo imporre la nostra morale, il nostro pensiero e iniziamo a renderle più realistiche e “consone” ai nostri giorni, ecco che l’incantesimo si spezza.
Le fiabe perdono la loro magia, il loro distacco dal nostro mondo e con la morale schiaffeggiata in faccia fin dall’inizio… beh, servono a poco.
E proprio per questo che la Disney sta fallendo.
Per questo la Woke Culture sta facendo solo danni.
E la colpa è solo del nostro egocentrismo e dell’incapacità di vedere oltre il nostro naso. Siamo così ignoranti da credere di avere la verità in pugno, quando è vuoto. Parliamo tanto di libertà d’espressione quando soffochiamo sul nascere le critiche.
Ovviamente questo discorso non si riferisce al libro in sé, per carità, ma offre davvero dei buoni spunti di discussione con ciò che sta accadendo al giorno d’oggi.
Una parte di me era curiosa di questa raccolta di fiabe made Ungheria e, dato che parte dei proventi andrà in beneficenza, potevo anche dire svolta la mia buona azione mensile.
Ma l’altra parte, quella purista per le fiabe, era molto preoccupata.
Perché sappiamo tutti che riscrivere le fiabe della tradizione non è semplice come sembra. Non solo a livello di scrittura, ma anche per quanto riguarda la struttura e l’evoluzione dell’eroe nel mentre.
E infatti la parte che mi è piaciuta di più di questo libro sono state le schede degli autori.
Nulla da togliere al loro lavoro, ma da un punto di vista tecnico, queste fiabe sono scritte male e non hanno una vera morale… se non contiamo l’approvazione degli altri o l’imporre il proprio pensiero.
Come la woke culture.
La maggior parte sono riscritture sterili di fiabe più famose (vedesi Cenerentola, Biancaneve, la Regina dei Ghiacci, Pollicina, Bambi ecc) o dei miti, ma anche se ho apprezzato di più quelle originali (troppo poche) in cuor mio piangevo per questa opportunità sprecata.
Perché non c’è nessuna fiaba del folklore ungherese qui dentro.
Che, sinceramente, era la cosa che mi attirava di più.
Posso capire creare qualcosa per i genitori, così da farli sentire al passo coi tempi e più social, ma dubito che ai bambini gliene freghi qualcosa della sessualità e del gender. E considerando che molte fiabe sono nonsense e senza una vera crescita del personaggio, quali possono essere i significati?
Se sei un maschio con i capelli lunghi all’improvviso vuoi vestirti da donna perché una ragazza tomboy te lo impone?
Che la strega di Hansel e Gretel deve essere compatita perché ha perso suo figlio ed è giusto che rubi quelli degli altri?
Che Pollicina scappa dal principe per imparare a “difendersi da sola”?
E molto altro.
Volete inculcare ai bambini i vostri valori fin da quando sono nella culla? Ok. Ma almeno fatelo nel modo giusto. E non con situazioni campate in aria al limite della denuncia.
Ci sono libri illustrati che spiegano gli stessi concetti molto meglio…
Ci tengo inoltre ad aggiungere un altro pensiero che mi ronzava in testa in questo periodo.
Le fiabe sono tali proprio perché il loro scopo non è quello di rispecchiare la realtà. Possono essere estrapolate da fatti accaduti realmente, ma ciò che le contraddistingue è la magia che palpita al loro interno. Sono ambientate in regni fantastici dove il tempo non è specificato, popolate da creature di ogni sorta e pericoli dietro ogni angolo. L’eroe può essere chiunque e il suo percorso di crescita si traduce in un viaggio per scoprire se stesso. E proprio per questo i bambini non hanno paura dei malvagi che ostacolano il suo successo. Sanno che non sono reali. La morale la estrapoleranno da soli man mano.
Ma quando vogliamo imporre la nostra morale, il nostro pensiero e iniziamo a renderle più realistiche e “consone” ai nostri giorni, ecco che l’incantesimo si spezza.
Le fiabe perdono la loro magia, il loro distacco dal nostro mondo e con la morale schiaffeggiata in faccia fin dall’inizio… beh, servono a poco.
E proprio per questo che la Disney sta fallendo.
Per questo la Woke Culture sta facendo solo danni.
E la colpa è solo del nostro egocentrismo e dell’incapacità di vedere oltre il nostro naso. Siamo così ignoranti da credere di avere la verità in pugno, quando è vuoto. Parliamo tanto di libertà d’espressione quando soffochiamo sul nascere le critiche.
Ovviamente questo discorso non si riferisce al libro in sé, per carità, ma offre davvero dei buoni spunti di discussione con ciò che sta accadendo al giorno d’oggi.
June 5, 2023
17 satua mielenkiintoisilla tvisteillä. Tunnistin suurimman osan saduista, joista uudelleenkerronta oli tehty, mutta pari oli joko unkarilaisia tai kokonaan aivan uusia tarinoita. Kokoelman aloittaa kreikkalaisen mytologian taru, josta en muista aikaisemmin kuulleeni (Kaineus).
Näissä saduissa oli ihania teemoja, kuten ihmisyyden moninaisuus niin ihonväreissä kuin siinä, kuka tykkää kenestäkin. Mukana oli niin naispari, prinssi saa prinssin -tarina kuin transhahmoja. Pari eläintarinaakin oli mukana. Harmillisesti kannessa näkyviä, Henkien kätkemän Hakun lohikäärmettä muistuttavia hahmoja ei nähty yhdessäkään tarinassa.
Suosikkejani olivat Lumikuningas (Pilvi ja Kupponen ♥), Margaret Jättiläisensurmaaja (tyttö, joka haluaa seikkailla ja olla sankari, josta kerrotaan tarinoita), Kaapattu kuninkaantytär (vrt. Lohikäärmeen prinsessa ja The Prince and the Dressmaker), Lahja ja Lilian (uudelleenkerronta Prinssistä ja kerjäläispojasta) sekä Onnea matkaan, Batbajan! (uudelleenkerronta Tuhkimosta, mutta poika rakastuu poikaan).
Voin todellakin suositella kokoelman lukemista olipa sinulla lapsia tai ei. Varoituksena kuitenkin pari tarinaa on hieman raaempia, eli ääneen lukiessa nuorelle kuuntelijalle kannattaa silmäillä etukäteen.
Näissä saduissa oli ihania teemoja, kuten ihmisyyden moninaisuus niin ihonväreissä kuin siinä, kuka tykkää kenestäkin. Mukana oli niin naispari, prinssi saa prinssin -tarina kuin transhahmoja. Pari eläintarinaakin oli mukana. Harmillisesti kannessa näkyviä, Henkien kätkemän Hakun lohikäärmettä muistuttavia hahmoja ei nähty yhdessäkään tarinassa.
Suosikkejani olivat Lumikuningas (Pilvi ja Kupponen ♥), Margaret Jättiläisensurmaaja (tyttö, joka haluaa seikkailla ja olla sankari, josta kerrotaan tarinoita), Kaapattu kuninkaantytär (vrt. Lohikäärmeen prinsessa ja The Prince and the Dressmaker), Lahja ja Lilian (uudelleenkerronta Prinssistä ja kerjäläispojasta) sekä Onnea matkaan, Batbajan! (uudelleenkerronta Tuhkimosta, mutta poika rakastuu poikaan).
Voin todellakin suositella kokoelman lukemista olipa sinulla lapsia tai ei. Varoituksena kuitenkin pari tarinaa on hieman raaempia, eli ääneen lukiessa nuorelle kuuntelijalle kannattaa silmäillä etukäteen.
January 24, 2023
"Satumaa kuuluu kaikille" (WSOY, 2022) on unkarilaisten kirjoittajien satukokoelma, jossa pyritään tuomaan vanhoihin tarinoihin vähän uudenlaista twistiä antamalla ääni erilaisille vähemmistöille ja marginaalissa eläville: esimerkiksi "Onnea matkaan, Batbajan" -kertomuksessa Tuhkimosta on tehty prinssiin rakastuva romaninuorukainen, joka osaa laulaa karaokea paremmin kuin kukaan muu.
Sadut ovat tasoltaan aika vaihtelevia ja osassa sinänsä hyvin kannatettava sanoma tuntui aika päälleliimatulta. Kokoelman paras tarina oli kiistatta Ištvan Lakatošin "Noidan tarina", Hannun ja Kertun sydäntäsärkevä uudelleentulkinta, jota ei ehkä ihan pienemmille lapsille kannata lukea.
Pidin kovasti Lilla Böleczin hurmaavasta kuvituksesta.
Sadut ovat tasoltaan aika vaihtelevia ja osassa sinänsä hyvin kannatettava sanoma tuntui aika päälleliimatulta. Kokoelman paras tarina oli kiistatta Ištvan Lakatošin "Noidan tarina", Hannun ja Kertun sydäntäsärkevä uudelleentulkinta, jota ei ehkä ihan pienemmille lapsille kannata lukea.
Pidin kovasti Lilla Böleczin hurmaavasta kuvituksesta.
April 22, 2023
To sum it up: This is a sweet collection of fairytales and retellings that is a little more diverse than classic fairytale collections.
Honestly I had expected more LGBTQ+ representation since this was a big part of the discussion in Hungary (whether the book should be banned or limited in sale) and since a lesbian organisation was behind the idea of the book. And indeed there is e.g. a story about a trans deer (which is probably my favourite), two stories that end in (male) gay marriage, and hints of asexual/aromantic people in the several stories where girls rebelled against having to wear dresses and focus on marrying a guy. And while I really liked that representation went further than the LGBTQ+ umbrella and included People of Color, Roma, class issues etc., it was a bummer that the only story hinting at a lesbian couple has to state that the two women live together "just like sisters".
For today's standards, I'd say that it's a pretty classical fairytale collection with
- several retellings and typical tropes (aspects that might not seem very child-friendly included, although the rape in the Greek mythology story isn't explicit)
- many female writers (several of them at the beginning of their writing career)
- a focus on the emancipation of young girls from hyperfeminine clichés/expectations, and children who are/feel different than the rest,
- and a pinch of explicitly queer characters.
Honestly I had expected more LGBTQ+ representation since this was a big part of the discussion in Hungary (whether the book should be banned or limited in sale) and since a lesbian organisation was behind the idea of the book. And indeed there is e.g. a story about a trans deer (which is probably my favourite), two stories that end in (male) gay marriage, and hints of asexual/aromantic people in the several stories where girls rebelled against having to wear dresses and focus on marrying a guy. And while I really liked that representation went further than the LGBTQ+ umbrella and included People of Color, Roma, class issues etc., it was a bummer that the only story hinting at a lesbian couple has to state that the two women live together "just like sisters".
For today's standards, I'd say that it's a pretty classical fairytale collection with
- several retellings and typical tropes (aspects that might not seem very child-friendly included, although the rape in the Greek mythology story isn't explicit)
- many female writers (several of them at the beginning of their writing career)
- a focus on the emancipation of young girls from hyperfeminine clichés/expectations, and children who are/feel different than the rest,
- and a pinch of explicitly queer characters.
This entire review has been hidden because of spoilers.
December 21, 2022
I've read 4 of the stories in this book. I think it's important to have fairy tales for everyone, but this sadly came 30 years too late and its just not something I'd read at this point in my life. Some of the stories are fairy tale re-tellings (Snow white, Cinderella, etc.) while others appear to be original stories. Some of them aren't child-appropriate, but neither are Grimm's fairy tales, so... *shrug*
June 2, 2023
Väga vahva ja tervitatav muinasjuturaamat, kus leidub kaasajastatud lugusid kõiksuguste klassikaliste muinasjuttude ainetel. Nii on siin oma Tuhkatriinu ja Pöial-Liisi ja Hansuke ja Greteke, ja kõik need uuendatud kastmes. Ja mõned lood on lihtsalt sellised toredad, kus näiteks elust kõrvale jäänud vanaisa kurvastusest välja tuleb ja taas maailmaga suhtlema hakkab. Raamat sobib lugemiseks igas vanuses suurtele ja väikestele.
Imedeilm on kõigile!!!
Imedeilm on kõigile!!!
May 30, 2024
3.5/5⭐️
nie spodziewałam się, że te baśnie zrobią na mnie aż tak pozytywne wrażenie. reinterpetacja znanych historii oraz stworzone przez autorów bajki, mimo swojej prostoty ukazują wiele ważnych problemów, tematów, z którymi mamy do czynienia na co dzień. dobra pozycja zarówno dla młodszych czytelników, jak i starszych, którzy odnajdą w tych opowieściach nowe spojrzenia na świat, znajdą odrobinę miejsca do filozofowania. świetnie się bawiłam :)
nie spodziewałam się, że te baśnie zrobią na mnie aż tak pozytywne wrażenie. reinterpetacja znanych historii oraz stworzone przez autorów bajki, mimo swojej prostoty ukazują wiele ważnych problemów, tematów, z którymi mamy do czynienia na co dzień. dobra pozycja zarówno dla młodszych czytelników, jak i starszych, którzy odnajdą w tych opowieściach nowe spojrzenia na świat, znajdą odrobinę miejsca do filozofowania. świetnie się bawiłam :)
May 11, 2024
So I'm giving this 5 stars on here because I can only give full stars, but I'd give this book 4.5 stars.
I'd seen some hateful reviews of this book that I completely disagree with. This book touched upon many important issues from race and discrimination to being a transgender member of society. I genuinely believe that this should be essential reading as the topics discussed are done in an appropriate and important manner that is accessible for all
I'd seen some hateful reviews of this book that I completely disagree with. This book touched upon many important issues from race and discrimination to being a transgender member of society. I genuinely believe that this should be essential reading as the topics discussed are done in an appropriate and important manner that is accessible for all
August 25, 2022
Die einzelnen Geschichten in diesem Buch haben mir sehr unterschiedlich gut gefallen. Es gab ein paar die ich wirklich sehr berührend und schön fand, einige die mich relativ neutral gelassen haben und wieder ein paar, denen ich wenig abgewinnen konnte. Letzteres lag meist daran, dass die Geschichten zwar einen bestimmten Aspekt zu diversifizieren versuchten, dabei jedoch einige andere stereotypische und problematische Märchenmerkmale reproduzierten. Insgesamt gefielen mir auch vor allem die Kapitel, in denen neue Geschichten erzählt wurden und nicht alte Märchen mit einem kleinen Twist nacherzählt wurden. Schade fand ich auch, dass in keiner der Geschichten ein Mädchen ihr Glück mit einem anderen Mädchen gefunden hat und nur Liebesgeschichten zwischen Jungen und zwischen Jungen und Mädchen erzählt wurden. Aus diesem Grund hätte ich mich als Kind wahrscheinlich auch weniger in diesem Buch wiedergefunden. Nichtsdestotrotz bieten viele der Geschichten Kindern einen Zugang zu Märchen, welche sich in den klassischen Erzählungen nicht wiederfinden würden und das ist auf jeden Fall ein sehr wichtiger Ansatz. Ich hatte nach dem Titel, der Beschreibung und den Vorworten nur einfach noch etwas mehr erwartet.
Insgesamt 3,5 von 5 Sternen.
Insgesamt 3,5 von 5 Sternen.
Displaying 1 - 30 of 111 reviews