Remake készül az Egy maréknyi dollárért című westernklasszikusból a Hetedik, A tégla és a 300 producerének a közreműködésével

Mint lemérhető a Horizont: Egy amerikai eposz iránti harmatos érdeklődésen is, a western csillaga már leáldozott. Persze attól még fel-felbukkanhat egy-egy sikeres vadnyugati történet, mint a Yellowstone vonatkozó spinoffja, az 1883, de A mennyország kapuja bukását követően igen kockázatos vállalkozás westernt moziba küldeni, legyen annak főszereplője és rendezője Kevin Costner. A műfaj utolsó aranykora a hatvanas évek volt, amikor az olaszok Spanyolországban gyártották a mocskos árulásokról és ápolatlan fegyverforgatókról szóló történeteket. Az Egy maréknyi dollárért a trendindító klasszikus, amelyből újabban neves producerek és olasz partnerek készítenek remake-et.

A Deadline jelentette, hogy a spagetti westernek ciklusát gyakorlatilag elindító Sergio Leone-film feldolgozást kap. Egyelőre nem tudjuk, hogy ki rendezi és írja a filmet, de azt igen, hogy milyen producerek és gyártócégek állnak mögötte. A hollywoodi veterán, Gianni Nunnari (Hetedik, A tégla, 300) producer és cége, az Euro Gang Entertainment az egyik partner, Simon Horsman producer (ő áll Jonathan Majors dobozban tartott sportdrámája, a Magazine Dreams mögött) a másik, Enzo Sisti (Ripley, Those About To Die) a harmadik és a római Jolly Film a negyedik. Ez utóbbi hozta tető alá az Egy maréknyi dollárért eredeti változatát is. A Deadline szerint valószínűleg angol nyelvű lesz az új film. Ez nem lenne meglepő annak tükrében, hogy hatvan évvel ezelőtt az olaszok is igyekeztek angol szinkronnal és címmel ellátni a westernjeiket, hogy azok jobban eladhatók legyenek akár az USA-ban.

Az Egy maréknyi dollárért sztorija szerint egy névtelen fickó (bár mint utólag kiderül: Joe) belovagol egy poros kisvárosba a mexikói-amerikai határ közelében, és itt jó köpönyegforgató módjára megpróbálja kijátszani egymás ellen a rivális bandákat, hogy jól megszedje magát. Közben azért segít az elesetteken, de Leone művének az volt a különlegessége a korában, hogy felrúgta a hagyományos vadnyugati filmek szabályrendszerét, így hőse nem elsősorban lovagias hérosz, hanem opportunista antihős, sőt zsoldos, akit mindenekelőtt a haszonszerzés motivál. Az is szembetűnő volt, főleg a Rawhide című tévésorozata után, hogy Eastwood mennyire ápolatlan: borostás, láthatóan mosdatlan, na meg szakadt poncsót visel, amelyet a tradicionális amerikai filmekben a komikus és gonosz figuráknak ábrázolt mexikóiak hordtak.

Úgyhogy Leone westernje sok értelemben formabontó alkotás volt, bár korántsem eredeti, mivel abból lett is jogi problémája az alkotónak, hogy a sztori kísértetiesen emlékeztet Kuroszava Akira pár évvel korábban bemutatott szamurájfilmjére, A testőrre – ami egyébként bevallottan a klasszikus vadnyugati filmekből és Dashiel Hammett Véres aratás című bűnügyi regényéből merített. Az USA-ban 1967-ben bemutatott Egy maréknyi dollárért a tengerentúlon is sikeres lett, globálisan 19,9M$-t termelt, szemben a nagyjából 200E$-os büdzséjével. Két hivatalos, bár inkább csak szellemi folytatása készült: a Pár dollárral többért és A Jó, a Rossz és a Csúf. Clint Eastwood karrierjét is ez a film indította be, a Dollár-trilógiát követően az USA-ban westernsztár lett, gyakorlatilag rendezői pályafutását is ennek a sikernek köszönheti, hiszen kevesebb mint tíz évvel az Egy maréknyi dollárért premierje után már dirigált is egy saját vadnyugati filmet, amelyből szintén klasszikus lett: ez a Fennsíkok csavargója.

Leone művét pedig nemcsak az olaszok másolták le, hanem sok alkotót megihletett. Az egyik kreatív remake-je vagy inkább parafrázisa a Bruce Willis főszereplésével készült gengszterfilm, Az utolsó emberig 1996-ból, ezt Walter Hill rendezte.